Évekkel ezelőtt ütötte meg a fülemet egy kérdés, egy nyári hűvös éjszakán, a ház előtt ücsörögve hangzott el: "Szerinted az emberek mért szeretnek annyira beszélgetni?" ... a kérdés kiváló! Akkor nem is gondoltam volna, azóta viszont filozófiai magasságokba emelt, hiszen onnantól kezdve, hogy beszélni csak az emberek tudnak, ez egy olyan lehetőség, eszköz, kiváltság, aminek segítségével közelebb kerülhetünk egymáshoz, kifejezhetjük gondolatainkat és érzéseinket. Nem mintha le akarnám becsülni a nonverbális kommunikáció jelentőségét, de társasági szempontból elengedhetetlen, hogy dumcsizzunk, fecsegjünk, akkor is, ha nem nők vagyunk! Amíg van mit mondanunk egymásnak, addig barátok vagyunk, addig nem távolodunk el.
Azért szeretünk annyira beszélni, mert így tudunk másokhoz kapcsolódni, s kicsit mentesülni a szavak által képzett híd által: a magánytól.
A blog címe: Amiről mások csak beszélnek..arra utal, hogy olyan témákhoz fűződő gondolatokat "vetnék itt papírra", melyekről mindenki beszél vagy egy kávé mellett, vagy a munkahelyi ebédszünetben, vagy az utcán, vagy az iskolában, s egyéb különböző színtereken. Azaz minden embert érint, megjelenik valamilyen formában. Nyilván elsősorban a saját életemből kiindulva, a korosztályomat érintő problémák, kérdések sorakoznak majd fel.
Rábeszél, beszél hozzá, elbeszél, lebeszél, átbeszél, bebeszél, kibeszél, megbeszél, mind szót kap a blogom lapjain. A "mondjam vagy mutassam?"-ra egyértelmű a válasz!
A pszichológus-viccekben elterjedt, már-már szállóigévé vált, mégis az egyik legfontosabb kérdés talán: "Akarsz róla beszélni?" Mi az amit ki tudunk mondani, milyen is a saját gondolatainknak hangot adni vagy más szájából visszahallani? Van-e súlya annak, amit ki mond a szánk, vagy csak összevissza beszélünk? Kinek mit mondunk el, s milyen nyelven? A gondolataink ott vannak a szavainkban, a szavaink meghatározzák a tetteinket. Kimondjuk, hogy mi lenne a legjobb, hogyan kellene cselekednünk, de csak beszélünk róla, vagy úgy is tesszük?
Elmélkedéseimnek egy kedves barátom adott inspirációt, állítólag szereti olvasni, hogy hogyan gondolkodom. S most hogy rendszeresen az önismerettel foglalkozom, talán mélyebb meglátásaim is vannak. Talán nem.. Minden esetre jó volna beszélni róla!
